Megszülettem!

Kedves Édesanya!

Megszületett a kisbabád. Gratulálok! 🙂  Most már egy új világba csöppentél, ami teljesen más, mint ami eddig volt. Tele van örömmel, bánattal, boldogsággal, szenvedéssel, aggodalommal, lazasággal, sírással, nevetéssel, tele van mély, nagyon mély érzésekkel. Innentől az élet egy kicsit olyan, mint amikor az ember dimbes-dombos terepre érkezik: egyszer fent, aztán lent. Egyszer mosolyog a babócka, egyszer sír. Néha tudjuk, miért, néha nem…

Ott van előtted, ha kórházban szültél, akkor hazavitted a kis csomagodat, amit nagyon féltesz és elképzelésed nincs, hogy mit fogsz majd vele kezdeni. Hiszen olyan törékeny, olyan pici… Hogy kell fürdetni, hogy kell öltöztetni, hogy kell pelenkázni, hogy kell szoptatni, hogy kell megfogni egyáltalán? Az a sok-sok kérdés, ami mind-mind megfogalmazódik benned…

Alszik, hallgatod a lélegzetét és csodálod, mennyire szép… Napokig csak néznéd és ölelnéd, nem tudsz betelni vele… Ugye, milyen gyönyörű? Ez a pindurka a belőled van, a te gyermeked, a te véred és a te felelősséged, hogy mi lesz ebből a kisemberből. El sem hiszed, hogy egy hús-vér gyermek van melletted és a te gyermeked, igaz? Hát kezdj hozzászokni, mert ez már innentől így lesz 🙂

Ha van rá mód, az első hat hétben feküdj a babócka mellett. Van egy régi mondás: első két hétben az anyuka ne hagyja el az ágyat, második két hétben a szobát, harmadik két hétben a házat. Természetesen a második gyereknél ez szinte lehetetlen, de az első gyereknél törekedni kell a pihenésre. Ez az idő mindkettőtök számára fontos: megfelelő idő anyának a regenerációra és babának az ismerkedésre. Ha felébred és anya ott van mellette, az megnyugtatja. Gondoljunk csak bele, kilenc hónapig nem ébredt fel anya nélkül. Aztán jött egy nagy balhé, megszületett, préselték, nyomták, kikerült valahová, nem érti, mi történt, hiszen olyan jó volt kilenc hónapig a meleg puha pocakban és most hirtelen hideg lett, sok fény lett, erősebb hangok, sok-sok inger, más lett a világ, minden más lett körülötte. Mindez néhány óra leforgása alatt. Neki is fel kell dolgozni a szülést, neki is egy “trauma” az, hogy elvágták a köldökzsinórt. Ha az első időkben figyeljük őt, akkor néhány nap alatt sikerül felismerni az érzéseit, a reakcióit, ő megkapja a megerősítést és megnyugszik. Ha anya nyugodt, a pici is nyugodt lesz.

Ha van rá mód, az első hetekben legyen segítségünk otthon, hogy a háztartás ne maradjon ránk. Hallottam már olyan történetet, ahol anyuka kijött a kórházból és szülés után megvendégelte a családot. Drága nagymamák, kedves családtagok! Ha látni akarják az újszülöttet, nézzék meg a kórházban, ne az édesanyától várják el, hogy megvendégeljen bárkit, szülés után hagyjuk az anyukát és a babóckát egymásra hangolódni!

Kedves anyuka: ne tarts attól, hogy nemet mondj! Ha elmondod, hogy nem érzed jól magad, nem fogsz megbántani vele senkit. Légy őszinte és meglátod, meg fogják érteni. Ha nem, akkor nyugtasd magad azzal, hogy nem te leszel az első ember, akit nem értenek meg. 🙂

A legfontosabb: kerüld a feszültségeket! Ilyenkor a család is örül az újszülöttnek, ellátnak mindenféle tanáccsal. Nem kell mindent beengedni! Ha van olyan családtag, aki negatívan nyilatkozna, az ő látogatását tedd későbbre, amikor már elég erős leszel ahhoz, hogy elviseld a vérszívást. Vedd körül magad és csöppségedet szeretettel, tartsd távol magad az okoskodó, nagyon tökéletes anyukáktól! Ne feledd, gyermekednek a te tökéletlen emberi mivoltod, a te ölelésed kell az első időkben.

Próbálj egy hiteles embert magad körül tudni. Védőnő, gyerekorvos, barátnő, valaki, aki megnyugtat, ha valami felzaklat. Valakit, aki nem nagyolja el a dolgokat, nem legyint mindenre, de tud magyarázatot adni, hogy ne aggódj fölöslegesen.

Sír a baba… Miért sírhat? Éhes, szomjas, fázik, álmos, tele a pelus, nyűgös – néha nagyon nehéz megállapítani, mitől sír. Egy idő után megtanulja az édesanya megkülönböztetni egyik sírást a másiktól.

Van néhány apróság, amivel segíteni tudjuk a pindurkát:

Igény szerinti szoptatás: akkor szoptassunk, amikor szüksége van rá. Nem kell beosztani a három óránkénti szoptatást, magától ki fog alakulni. Ahogy egyre nagyobb a pici gyomrocskája, egyre többet bír szopni és egyre tovább fog kitartani. Ha lehet, nappal ne teljen el hosszabb idő négy óránál, mert akkor lemehet a vércukorszintje. Nappal nem szoktak egyben nagyon sokat aludni babóckák már azért sem, mert több zajt hallanak napközben. Előfordulhat, hogy délután sűrűbben szeretne szopizni, az lehet azért is, mert anya otthon tesz-vesz napközben, amikor a baba alszik, így kevesebb tej termelődik. Célszerű egy kicsit szoptatás előtt lepihenni negyed órácskára, mert ha pihenünk, jobb a tejtermelés. Éjszaka nem kell felébreszteni a picurkát, ha alszik, hagyjuk aludni. De ha éjjel felébred, akkor is érdemes szoptatni egyrészt azért, mert éjjel termelődik a legjobban a tejecske, pihenés közben, másrészt azért, mert ha sokáig kimarad a szoptatás, lassabb lesz a tejtermelés. Később, amikor már többet szopik, de nem ébred fel, akkor érdemes éjjel fejni, hogy ne maradjon ki 8-10 óra szoptatás nélkül (bár nem sok babát ismerek, aki annyit aludt éjszaka, de vannak még szerencsés anyukák), ne ébredjünk úgy, hogy tele van az ágy tejjel, mert akkor a tejtermelés is nehezebben megy. Látni fogjuk, hogy mennyire elég a tejecske, ha nincs szükség fejésre, akkor nem kell, de ha úgy érezzük, hogy nem elég a tejecskénk, akkor érdemes éjszaka fejni akkor, ha úgy látjuk, hogy babócka nem fog felébredni. Arra érdemes figyelni, hogy ezt csak akkor tegyük, ha tudjuk, hogy ilyenkor nem szokott felébredni, ne járjunk úgy, hogy kifejtük és nincs tejecske, babócka meg sír, hogy enne, mert ha cumisüvegből kap, akkor nehezebb visszaszoktatni a cicire.

Szoptatás után büfiztessünk: néha nehéz elhinni, de fog büfizni, csak hozzá kell szoknia. Ha szopi után minden alkalommal legalább öt percet sétálunk vele még akkor is, ha a vállunkon fekszik, akkor is előbb-utóbb büfizni fog és nem fog sírni azért, mert fáj a hasa. Ha letesszük a babóckát és a feje alatt találunk foltokat, vagy egyszer csak sugárban hányja ki az ennivalót, akkor az azért van, mert nem büfizett.  Ha mindennapos, akkor érdemes konzultálni a védőnővel, gyermekorvossal, mert más oka is lehet.

Ha ébren van, érdemes tornáztatni. A kis lábacskáit megmozgatni, megmasszírozni egy kicsit, hogy az emésztés ne okozzon problémát, szélgörcsök ne kínozzák. Van nagyon sokfelé ingyenes babamasszázs oktatás, érdemes elmenni és megtanulni, mert sokat segíthet a baba nyugalma érdekében (persze a mamáéban is :)).

Vegyük figyelembe, ha esetleg front van. A hidegfront nagyon érzékenyen érinti a babákat. Amikor a kislányom megszületett, jött az első hidegfront, megérkezett a védőnő és kérdeztem, hogy mi a csuda van, megteszek mindent, de semmi nem jó. Megnyugtatott, ne aggódjak, minden gyerek sír, egy héttel a front érkezése előtt már sírtak, de ez is elmúlik nagyon gyorsan. Ilyenkor érdemes nyugtató zenét betenni, valami kellemes klasszikus zenét vagy valami altatót, esetleg meditációz zenét. Mindegy, csak valamit, amit megnyugtatja a picurkát.

Ha nem nyugszik meg a babócka: sokat segíthet a hordozás. Hordozókendő (nálunk ez mindig nevetésbe fulladt, de esélytelenek voltunk a megkötésére :)), meitai, ezek a hordozóeszközök nagyon jók lehetnek. Kérjük ki hordozási tanácsadó véleményét és segítségét, ha lehetséges. A kengurut nagyon jó lenne kerülni, mert a kenguru csak a medencecsontot támasztja meg, a picukra lába lóg a levegőben. Képzeljük csak el, olyan ez, mintha mi egy keskeny rúdon lógnánk a levegőben, nem pad vagy szék lenne alattunk, hanem csak az a keskeny rúd. Ugye hogy elgémberednénk? A kenguruban a picukra ugyanezt érzi. Hordozásnál azt kell figyelembe venni, hogy a pici alsó lábszára lógjon ki, a combjáig legyen benne a hordozóban.

Gyakran előfordul, hogy a picurka mellrehelyezés után sír. Ennek több oka is lehet:

• nem jó a mellrehelyezés (a helyes mellrehelyezés: a babócka alsó ajkát megérintjük, attól kinyitja a száját; alsó és felső ajkak kifelé fordulnak, nem állnak befelé; babóca nagyra nyitja a száját, közel 180 fokra; nem csak a bimbót kapja be, hanem nagyobb mennyiségű mellszövetet; középen van a mellbimbó a szájában, nem a szájpadlására a lövell a tejecske, mert attól elkezd öklendezni; lehet hallani, ahol nyel a picurka; szoptatás közben puhább lesz a mell, az jelzi, hogy hatékony a szoptatás; újszülött babáknál előfordulhat, hogy nem tud nagyobb mennyiségű mellszövetet a szájába venni, érdemes neki segíteni, kicsit összenyomni és tartani a mellet; előfordul, hogy a másik mellből is csöpög a tejecske, de ez normális – a tejleadó reflex beindítja),
• édesanya menstruációja visszatért, az anyatej íze megváltozik. Ebben az esetben kesernyés lesz az anyatej, érdemes ilyenkor az anyukának sok édeset enni, hogy kissé édesebb legyen.
• kényelmetlen testhelyzet: próbáljuk meg úgy tartani a babóckát, hogy ne legyen neki kényelmetlen. A bölcsőtartás az egyik legkényelmesebb vagy fekve is lehet szoptatni, akkor még anya is pihen, ami jót tesz a tejtermelésnek (császármetszés után érdemes fekve szoptatni úgy, hogy a baba lába a fejünk felé kerül, hogy ne bántsa a sebet).
• nem tudja bekapni a mellet, mert nagyon tele van. Van amikor annyira megtelik, hogy nagyon kemény lesz. Érdemes egy kicsit szoptatás előtt lefejni, mert ha befelé forduló bimbója van az édesanyának, akkor esélye nem lesz szegénykének a szopásra. Ha nagyon nem megy, legvégső esetben kaphat bimbóvédőt, de arra érdemes felkészülni, hogy a bimbóvédőről nem könnyű leszoktatni. Ha lehet, ezt kerüljük.

Most így nem tudom, mit hagytam ki, de az idő nagy úr… 🙂

Szép napot kívánok nektek! 🙂

Egy segítő anyuka