Üdvözletem!
Sokáig gondolkodtam azon, hogy tudnék segíteni az embereken. Ezért andragógus végzettséget szereztem a Pécsi Tudományegyetemen, témám a hátrányos helyzetű csoportok felnőttképzése. Aztán rájöttem, hogy a felnőttnek sokkal nehezebb segíteni, mint a gyereknek, így ha valakin segíteni akarok, az édesanyján kell segíteni. Eldöntöttem, hogy védőnőnek fogok tanulni. Két és fél évig sikerült iskolába járnom, de mivel a védőnő képzés nappali tagozaton működik, kénytelen voltam egy másik gyönyörű hivatást választani, a gyógypedagógust. A két főiskolán nagyon sok hasznos tudással lettem gazdagabb, úgy érzem, hogy egy perc sem volt elpazarolt idő.
Amikor a védőnő képzőt elkezdtem, eldöntöttem, hogy elkezdem segítő tevékenységem, nem várom meg a négy évet, addig is tevékenyen részt veszek az anyukák életében. Egy helyi információs oldal szerkesztése mellett elindítottam helyi facebook csoportokat anyukáknak, amelyek elég szép tagszámmal működnek már, mindkét budapesti kerületben 700 fő feletti csoportokat sikerül működtetni, aminek különösen örülök, mert az anyukáktól nagyon sok hasznos információt tudok összegyűjteni ily módon.
Úgy érzem, hogy az édesanyáknak leginkább lelki támogatásra van szükségük, de szeretnék a két kerületből kitörni és szeretném, ha segítő jobbom eljuthatna sokkal több édesanyához. Szeretném, ha sok kisgyermek megkaphatná a lehetőséget arra, hogy boldog gyermekkora legyen. Ha mi, édesanyák, támogatjuk egymást, ez sokkal könnyebben megy.
A blogot azért indítottam el, mert szeretném sok-sok édesanya tapasztalatát megosztani még több édesanyával, szeretném, ha segíthetnék azoknak az anyukáknak, ahol nincs megfelelő minta és tanácstalanok, nem tudják, merre induljanak el, hogyan döntsenek fontos kérdésekben.
Köszönöm minden egyes olvasóm megtisztelő bizalmát!
Üdvözlettel,
Egy segítő anyuka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: